A mai kor emberének
a parfümökről az érzéki örömök és a szerelmi izgatás jut eszébe, holott
kezdettől fogva rituális szerepük volt, de alkalmazták különböző terápiákra is.
Mindenesetre már a legelső civilizációk használták a kellemes
illatokat.
Egyiptomban a
parfümtartó edényekről már a Kr.e. IV. évezredből ismerünk adatokat. Az
egyiptomiak a parfümöket vallási és temetkezési rítusok alkalmával használták,
kultúrájuk esszenciális részévé váltak.
Hamarosan átalakult
szerepük, kacérkodásra és szépségápolásra kezdték használni. A felsőbb
társadalmi osztályokba tartozó hölgyek édes mandulaolaj, méz vagy fahéj alapú
kenőcsöket alkalmaztak, az egyszerű asszonyok pedig mentát vagy kakukkfűt. A
Ptolemaioszok uralma alatt kezdtek behozni mirhát az araboktól, a perzsáktól és
a kínaiaktól kámfort, Indiából pedig cimetfát.
A zsidók is vallási
rituálé miatt alkalmazták a parfümöket: (Kiv. 30,22-25) Az Úr még ezt mondta
Mózesnek: "Végy finom fűszereket: 500 sékel finom mirrhát, feleannyi, vagyis 250
sékel jószagú fahéjat, 250 sékel illatos nádat, 500 sékel kassziát - a szentély
súlymértéke szerint -, hozzá egy hin olivaolajat, s csinálj belőle szent olajat,
illatos kenetet, ahogy a kenetkészítők csinálják. Ezt a kenetet kell
felszenteléshez használni."
Végül az
egyiptomiak, görögök és rómaiak már a fürdőhöz, ruhájukhoz, még a szandáljukhoz
is illatos olajat használtak, nemkülönben lámpásaikhoz, mely nagymértékben
terjesztette az illatokat.
A rómaiak már az I.
században csináltak rózsavizet, készítőik, a seplasiarii-k nagy megbecsülésnek
örvendtek.
Az araboknál az
Ezeregy éjszaka meséiben szólnak a rózsavízről, ahol Tighmus meghintette Janshah
arcát, hogy felfrissítse.
A XIV. század
alkimistái Spanyolországban és Olaszországban kikísérletezték az alkohol
tisztításának módszerét, mellyel "tüzes vizet" csináltak. Előbb orvosi célra,
majd likőröknek, később parfümöknek használták.
A keresztes lovagok
soha nem érzett illatokat hoztak magukkal a
Közel-Keletről.
A reneszánsz korban
mindenféle pacsmagot készítettek orvosi célból, bár illatuknál többet nem
értek.
A kalmárok korában
keletről mindenféle fűszer, gumi, balzsam és egzotikus gyümölcs érkezett
Velencébe, s azon keresztül Európába. A parfümök és az egzotizmus pszichológiai
asszociációját Shakespeare fogalmazta meg a Macbethben: "Arábia minden illata
megpuhítja ezt a kis kezet."
1533-tól kezdett
foglalkozássá válni a parfümkészítés, először a franciáknál. Az angoloknál
Medici Katalin trónralépésével kezdődött mindez, aki Olaszországból magával
cipelte személyes illatállományát.
A parfümök
használata hamarosan népszerű lett a nép körében, már mosakodni is elfelejtettek
az emberek, nem félve a kialakuló betegségektől.
A XVIII. században
visszatérő higiéniai igényt az erősödő illatú parfümök követték, még nagyobb
virágtartalommal.
A Kölnivíz is erre
az időre datálható. Egy bizonyos Johannes-Paulus Feminis, olasz ószeres kezdte
árusítani Aqua Mirabilis (Csodavíz). Később Kölnben telepedett meg, s a
Kölnischwasser nevet adta neki.
A XIX. századtól a
parfümgyártás technológiája hatalmas mértékben kezdett fejlődni. Az illatok
kémiai elemzése meggazdagította a parfümkészítők palettáját, s kevésbé költséges
anyagokat is alkalmazni kezdtek, pl. a vaníliát.
A XX. században már
külön szakmává fejlődött.
Forrás: http://www.parfumbolt.com